Szóval ott fejeztem be, hogy megérkeztünk a Cadiz-i parasztelosztóba, ahol rövid telefonálgatások és hosszú várakozások után sikerült találnunk egy szállást, de a házra semmiképp sem lehetett volna kirakni azt az ismert fémtáblát, amire a: "Tiszta udvar, rendes ház" szöveg van beütve! Mondhatni koszos, rendetlen, ortó, és visszataszító volt minden szobája, a fürdőről és a konyháról nem beszélve! De volt egy kellemes hangulata, ami köszönhető hét szörfdeszkának, gitár és gitárdaraboknak, falon lógó csontvázkartonnak, sercegő konnektoroknak, mosatlan poharaknak, kifeküdt bőrkanapénak és a dohos falaknak, fűszerkeverék illatnak. Eldöntöttük, hogy maradunk két éjszakát, közben pedig albérletet keresünk, pihenünk egy nagyot, felfedezzük a város főbb részeit, majd mihelyst tovább állunk, megyünk is az újabb, szebb albérletbe, külön szobával, felszerelt konyhával, patika fürdőszobával! 250 euróért...simán találunk...na persze! Péntek este még megpróbáltunk filmezni egyet, ami kudarcba fulladt, mert szépen lassan bealudtunk rajta bármennyire is szórakoztató mindig Howard Stern élete; és horpasztottunk vagy 9 órán keresztül, majd városnézés szigorúan tágra nyílt szemekkel, megnéztük milyen tócsát hívnak óceánnak, kicsit pancsikoltunk is, aztán sétát séta követett, és szombati esténket megfejelve vendéglátónk, az öreg Othyl - aki egy marokkói szörfös srác, és tökéletesen beilleszkedik ebbe a sztereotípiába - készített nekünk tázsint (tajin), ami nagyon fasza volt, mi pedig megmutattuk neki és Marco-nak - aki 6 hónapra költözött be a kéjlakba, mivel hétfő óta nem talált albérletet magának, mely tény nem emelte túl magasra kedvünket, nem úgy mint az otthonról hozott szilva pálesz -, hogy hogyan iszik a magyar. Az albérlet keresés nem sikerült 2 nap alatt, úgy hogy a The Melting Pot Hostelt választottuk lakhelyként egy hétre, míg nővérem velünk lesz, ő ugyanis most nyaral itt velünk, és nem vettem volna a szívemre, ha ebben a szánalmas hajlékban lakozik az üdülése alatt, illetve olcsóbb és kényelmesebb megoldás, mert a fennmaradó 1 hét szeptemberért teljes havi árat kértek-kérnek el, az meg nagyon nem pálya nekünk, szegény magyar egyetemistáknak. Így vasárnap át is költöztünk, a szállás megfelelő, reggelit kapunk, ha viszonylag korán kelünk, 10 ágyas szobák vannak falakkal elválasztva, naponta van takarítás, a tetőn társalgó, konyha és net is van, kellemes a hangulat és mindenki kedves, normális, ami amúgy elmondható mindenkiről itt Cadiz-ban...! Még vasárnap megnéztük a Santa Maria beach-et, illetve hétfőn voltunk az egyetemen, megkérdezni, hogy mi a teendőnk, és nem kis megrökönyödésünkre mondták, hogy sorry guys, de nem vagytok benne a rendszerben, majd kitöltöttünk pár papírt, elmondták, hogy inkább törit fogunk hallgatni, mint föcit, de ne aggódjunk, spanyolul lesznek a kurzusok, nem értjük majd, hogy miről van szó. Pár e-mail után okosabbak lettünk, aztán kora délután kinéztünk újra a partra, majd tegnap is ellátogattunk a suliba, megnéztünk magunknak egy kéglit is, de az ár horribilis mivolta miatt nem vettük ki, de a találkozónak köszönhetően megismerkedtünk két cseh sráccal, akik nagyon normálisak és segítőkészek voltak, majd a parton való közös hullámtörés után mindenki ment a maga dolgára és az estét, mint eddig mindig, egy kis sörrel öntöttük le és túrós tészta került az asztalra, amiből még ma is bőven bezabáltunk, csak úgy, ebéd gyanánt! Szemerkél az eső, mi meg a szobában végre eleget ülhetünk a gép előtt úgy, h nincs lelkiismeret furdalásunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése