Üdv újra minden kedves és kedvetlen olvasónknak!
Nem is tudom hirtelen, hogy hol kezdjem, hiszen spanyol odüsszeiánk elbeszélésének még mindig nagyon az elején vagyunk. Na de belecsapok a lecsóba, mert bármilyen hihetetlen, de nagyon zavart-zavar, hogy valami miatt - általában kedvhiány miatt - egy sort sem írok. Miután berendezkedtünk a kéjlakban, ahol néha kosztot és kvártélyt kapunk, elkezdtünk masszívan suliba járni, arra a kemény 3 kurzusra, amit felvettünk..., amiben ami a poén, hogy még csak nem is a TTK-ra járunk, nem is föcire és a 3 kurzus közül egynek csak a nevében van köze, mint olyan a földrajz világához. Laza BTK-sokká avanzsáltunk, a Filosofía y Letras karon, ahol is egy természetföldrajz óránk van, egy társadalomföldrajz és egy dél-amerikai irodalom(!), amiken jelesen képviseljük Hungrí-át. Nabazdmeg! Szerencsénkre összebarátkoztunk egy magyar chicaval, Fruzsival, aki szintén kis hazánkból érkezett, hogy továbbfejlessze az amúgy kiváló spanyol tudását, és ő segített-segít nem elveszni spanyol életünkben. Épphogy csak a 2. héten jártunk, amikor is egy közös kebab-ozás alkalmával megismerkedtünk egy Szlovákiában élő magyar honfitársunkkal, Péterrel, mikor is, mint egy filmszerű jelentben egyszer csak hozzánk szólt, hogy: Ti is magyarok vagytok? Majd rövid ismerkedés után rögtön az azóta már törzshelyünkké fejlődött Woodstock Bar-ba tértünk be, hogy egy korsó csillaggal öblítsük le a vacsoránkat. Péter egy spanyol nyelvtanfolyam keretében érkezett ide, az óceán szélére, hogy itt kamatoztassa az eddig megtanultakat és hosszú beszélgetéseink során kiderült róla, hogy igazi világutazó, Írországgal együtt több más országot is zsebre vágott, sőt kontinenseken áthidaló utakat tett meg. Még abban a szerencsében volt részünk, hogy az október napos hónap volt, így a napok javát a parton töltöttük, fürdéssel, napozással, olvasással, késői vakáció gyanánt. Esténket szinte mindig megkoronázta pár üveg Estrella, szigorúan vödörben, jéggel megszórva! Elmondhatom, hogy nagyon élveztük a Péterrel töltött estéket, hiszen annak ellenére, hogy nem "otthon" lakik, mégis majdnem mindent ismert, amit mi hallgattunk, amit mi ismerünk, legyen szó ételekről, zenéről, dolgokhoz való hozzáállásról, akár magyar oldalról közelítve, akár nem. Sajnos csak két hétig tudtuk élvezni Péter társaságát, hiszen őt hazaszólította az élet, a munka, mi meg maradtunk Cadiz-ban, mi mást tehettünk volna. Október végén, egy kis erasmusos kirándulásra mentünk, egészen pontosan Cordóba városát lestük meg.
